Hydrus istenei
Úgy tartják, hogy Hydrus istenei az ősök leszármazottai, kik még a világ teremtése előtt akkor éltek. Az tény, hogy Hydrus istenei sosem érintkeznek a halandókkal, s nem is volt még rá példa, hogy beleavatkoztak volna a halandók cselekedeteibe.
Chaos:
Az egyik legősibb isten, a Káosz istene
Obin:
A tudás istene. Chaos ellensége, a három legősibb isten egyike. Félszeműnek tartják, mert az egyik szemét feláldozta, hogy megteremtse a világot. A művészet, a költészet, a szellem istene.
Quartenoctla:
A bárdok istene. Régen nagy klánt alkottak, de ma már csak elenyésző részét képviselik Hatalom Földje népének. Templomait lerombolták, követői csak titokban gyűléseznek, erdőkben, eldugott helyeken. Hatalma hanyatlásának oka az, hogy az egyetlen isten aki megköveteli az emberáldozatot. Úgy sejtik furcsa nézetei onnan erednek, hogy Quartenoctla nem Hydrusról származik. Él egy legenda arról, hogy létezik valahol egy másik világ, amelyet az „Ősök Köre” kötött csak össze Hydrussal. Úgy tartják ez a kör elveszett évszázadokkal ezelőtt. Nos állítólag Quartenoctla abból a másik, mára elfeledett világból érkezett.
Thor:
A mennydörgés, az eső és a termékenység istene. Van egy csodálatos kalapácsa, a Molnhirt. Nagylelkű istennek tartják, akit ha nem ingerelnek egy szelíd óriás.
Leach:
A halhatatlan klán istene, kiknek csak egyetlen céljuk van: megtalálni a Halhatatlanság titkát. Nagymesterük Paracelshus. Kifinomult jelképrendszerüknek, titkosírásaiknak köszönhetően nem sokat tudni róluk. Általában semmi nem érdekli őket csak a kutatás. A legpusztítóbb háborúkban is csak azzal törődnek, hogy a kutatási eredményeiket biztonságban tudhassák. Egyesek azt állítják, hogy a kísérleteik során véletlenül fényt derítettek az aranycsinálás titkára, és azóta hatalmas értékű kincseket gyártottak, további kutatásuk fedezeteként.
Rei:
A katonák istennője. Mindent megvet, ami kapcsolatban áll a sötétséggel. Ő képviseli a rendet, a fegyelmet. Légiós erődökben gyakran emelnek templomot a számára. Hydrus holdjának isteneként is számontartják.
Lumenagen:
Ignea gyermeke, a mágia istene. Jelképe a félig farkast, félig embert ábrázoló dombornyomat. A druidák legszentebb istene. Éjszakai összejöveteleken imádják általában egy füves mező minden hónap végén. Kísérteties látványt nyújtanak a holdfényben fürdő tisztásokon.
Tlokil:
A cselszövő tűzisten, a tűzelementálok atyja. Senki nem bízhat benne, ő az istenek bajkeverője.
Sina:
Sina, a természet legnagyobb tisztelője. Úgy tartják befolyásolja a villámlást, és az erdei élőlényeket is.
Ignea:
Ez az istennő, (a többivel ellentétben,) nem a harcot tartja a legerőebb fegyvernek, sokkal inkább a mentális varázslatokat, melyek belülről bomlasszák az ellenfeleket.
Vlad:
A vámpírok istene. Szinte semmit nem tudni róla. A vámpírok nagymestere, a Dracúl funkcionál főpapként. Nem tudunk templomairól, vagy nagyon jól elrejtettek, vagy nincsenek. A vámpírok egyébként is az egyik legtitokzatosabb faj, már ha fajnak nevezhetjük őket.
Docodon:
A legfiatalabb isten, az egyetlen, aki emberből vált istenné. A tolvajok pártfogója, a legerősebb fejvadászok, és bérgyilkosok az Ő szolgálatában állnak. Mivel egy isten sem teremt kapcsolatot a halandó lényekkel, csak Docodon, sokan nem is fogadják el istenként, csak a világ legnagyobb mágusának tartják. Egyes hírek szerint Docodon egy hatalmas keresztes hadjáratra készül.
A vámpírok legendája
A vámpírok az egyik legősibb faj. Szinte semmit nem tudni róluk. Nagyon hasonlítanak az emberekre. Épp csak kósza híreket lehet kapni róluk, azok sem biztos, hogy megalapozottak. A jámbor falusi népek úgy tartják, a vámpírok Chaos szolgái, a dolguk, hogy öljenek. Az emberek vérét szívják éjszaka, képesek köddé válni és repülni... a vámpírok rettegnek a napfénytől, a fokhagymától, és csak egy módon lehet legyőzni őket: ha egy fakaróval átdöfjük a szívét. Akit a vámpír megharap, maga is vámpírrá változik, ezért a faluban ha ez előfordul, az illetőt élve megnyúzzák a húsát fokhagymával dörzsölik be. Mivel ilyenkor az átlagember sikolt, azt úgy veszik, hogy valóban vámpírrá vált. Ezután, még mindig élve, ha eddig meg nem halt, elégetik. Szóval a poros babonás kis falukban nem jó ötlet azzal rohanni a doktorhoz, hogy „segítség megharapott egy vámpír!...”
Történelem
Hydrus népei úgy tartják, hogy az idők kezdetén csak az Ősök, azaz az Istenek éltek Hydruson. Viszont egyszer csak megjelentek az égből a gonosz és erős vámpírok. Ekkor az Obin a fél szeméből megteremtette az embereket és az elfeket, hogy legyőzzék a vámpírokat. Ez meg is történt, és csak néhány vámpír maradt életben, kik elbújdostak.
Az emberek és az elfek külön-külön felépítették társadalmukat, s csak azért nem keveredtek háborúba, mert az elfeket előbb megtámadták a törpök. A háborút ugyan az elfek megnyerték, de a győzelmüket nem tudták kiheverni; több rasszra szakadtak nézeteik szerint, kik aztán nem tartottak kapcsolatot egymással.
Az emberek kiépítették társadalmukat és teljesen meghódították Hydrust.
Amikor a démonok közt polgárháború tört ki, szintén az emberek döntötték el a háborút, amikor a gonosz démonok oldalára álltak – egy ígért, erős démonhadseregért cserébe. (ezt a hadsereget nem kapták meg, hiszen nem is maradt elég gonosz démon egy hadsereg felállítására – az emberek még mindig adósnak tartják a démonokat).
Az emberek később Hydrus ismeretlen részei fele fordultak: először Bellatrix hegységén akartak átkelni, viszont az arrafele élő elfek, sem a törpök, sem a sárkányok, sem a geoák nem voltak túl segítőkészek. Majd a dzsungelen akartak átkelni, de az ott élő kigonók, szövetségben a nagakkal az őserdőben legyőzhetetlen lidérceknek bizonyultak. Tehát mostanra az emberek a Colombe sivatagon próbálnak átkelni, ahol viszont a trollok élnek, kikkel viszont az emberek felvették a harcot, miután a trollok elkezdtek támadásokat indítani az emberek ellen. A földig rombolták az emberek Vega nevű városát. Az embereknek lassan sikerült visszaszorítani a trollokat a sivatagba. Új hadsereget, a Légiót hozták létre…
Történetünk az „Elf győzelem“ utáni 1827. évben kezdődik…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
